AZ EGRI SZÍV EGYESÜLET BÚCSÚZÁSA HEKELI SÁNDORTÓL

Mivel 2020. decemberi temetésén nem vehettünk részt, az Egri Szív Egyesület testületileg, harminc fő részvételével 2021. május 20-án a sírjánál búcsúzott el volt titkárától, Hekeli Sándortól. Búcsúbeszédet az egyesület elnöke, dr. Abonyi János tartott:

„Tisztelettel köszöntök minden megjelentet. Kedves Marika, tisztelt egyesületi tagtársak!

Hekeli Sándor barátunkról, életéről, munkásságáról több méltató cikk jelent meg különböző sajtóorgánumokban, melyekből az őt korábbról ismerők feleleveníthették a vele kapcsolatban eltöltött évek történéseit. Bár voltak közöttünk, akik régről ismerték őt és életútját, de mi, az egyesület tagjai, csak szívbetegségét követően találkoztunk vele, amikor csatlakozott szervezetünkhöz.

Felkészültsége, személyes tulajdonságai révén hamarosan a szíves csapat egyik meghatározó személyévé vált, és néhány év eltelte után a közösség tagjainak támogatása mellett egyesületünk titkára lett.

Vajon mi tesz alkalmassá valakit, hogy ezt a feladatot jól végezze?

Mindenekelőtt az a hit, meggyőződés, hogy az ügy, amiért dolgozik fontos, helyes és jó dolog, melyért fáradozni nem áldozat.

Tenni akarás, jó szervező készség, türelem, megfontoltság jellemezte Őt, aki mindig kíváncsi volt mások véleményére, konszenzusra törekedett, nem okozott számára nehézséget, ha javaslatát a közösség érdekében módosítani kellett.

Meggyőződéssel mondhatjuk, hogy Sándor rendelkezett ezekkel az erényekkel, melynek eredményeit mi már természetesnek, magától értetődőnek vettük. Tevékenysége során érezhető volt közösség építő és közösség formáló szándéka.

Jó kedélyű, a tréfát értő, jó társasági ember volt, közös rendezvényeinken megtapasztaltuk közvetlenségét, figyelmességét. Elmaradhatatlan szervezője és résztvevője volt a farsangi báloknak, ahol felszabadultan, mégis mértékadó visszafogottsággal volt jelen, képviselve így is egy, a közösséget reprezentáló értéket.

Szívesen tartott irodalmi és történelmi tárgyú előadásokat, mellyel bővítette ismereteinket a magyar kultúra bármely korszakából. Az egyesületen belül szerveződő civil kerekasztal rendezvényeken pedig átfogóbb, nagyobb lélegzetvételű témákat ismertetett a hallgatósággal.

Kiterjedt kapcsolatrendszere, szervezőképessége révén kisebb-nagyobb ügyekben mindig eredményesen járt el. Személyében tiszteletre és szeretetre méltó embert ismertünk meg, aki önzetlenül tevékenykedett az egyesület érdekében. Már tudjuk, az eljövendő időben pedig érezni is fogjuk a hiányát. A tornaórák kezdetén többen fognak az ajtó felé tekinteni, várva az érkezőt: fájó tudni, hogy Ő már nem jöhet többé.

Őrizzük meg emlékét.

Emlékezzünk rá szeretettel.”